VÁLASSZ SITE SKINT

SOLAR SCREAM - DIVIDER SOLAR SCREAM - BARE TO THE BONE

Koncertek

SOLAR SCREAM 
          Bare To The Bone

01 Still Running Deep *
02 Insightful
03 Fracture
04 Afterglow
05 Bare To The Bone
06 Respire
07 While I'm Lying Awake *
08 Onward
09 The Storm
10 Sunrise Early May

* letölthetõ edit verziók

Xpress029

(FIGYELEM! Ez az eredeti, vágatlan interjú, az újságba rövidebb és sajtókompatibilisebb változat került.)

 

A busójárás hétvégéjén szombat este rockzenétõl lesz majd hangos Mohács városa – vagy legalábbis a Sokac Kör, ahol két helyi zenekar, a Solar Scream és a Cukros Bácsik rezgeti meg a falakat. Egy rendhagyó közös interjú keretében a két csapat tagjaival ültünk le beszélgetni: A Cukros Bácsikat Püspöki Attila gitáros képviselte, a Solar Scream nevében pedig Müller Gábor dobos és Harich Gábor gitáros/énekes nyilatkozott.

Mikor és miért döntöttetek úgy, hogy zenekart alapítotok?

Harich G.: Az ok egyszerû: már gyermekkorunkban "megfertõzött" minket a zeneszeretet, ami késõbb úgymond fanatizmussá alakult. Elõbb-utóbb egyértelmûvé vált, hogy ezt kell csinálnunk: zenélni, dalokat írni, koncertezni. 16-17 évesen már voltak próbálkozásaink különbözõ formációkban, több-kevesebb sikerrel. Aztán 2000 vége körül végül összeállt a Solar Scream.

Müller G.: Mivel már évek óta - már találkozásunk elõtt is - zenéltünk, nem is lehetett kérdéses, hogy egy szép napon egy egységes, modern zenét játszó zenekar tagjai szeretnénk lenni. Az egész úgy indult, hogy Völgyesi Csaba (ex-basszusgitáros) felhívott, és nemes egyszerûséggel feltette a kérdést, miszerint „lenne-e kedved egy zenekarban dobolni?” Nyilván volt kedvem! Ezt követte egy röpke találkozás Harich Gáborral (gitár/ének), így immár hárman voltunk. Aztán Kántor Tamás (gitár) színrelépésével stabilizálódott a felállás. Tavalytól pedig Csaba helyén Antal Dávid játszik velünk.

Püspöki A.: A Cukros Bácsik alapötlete a basszusgitáros-énekesünktõl, Golyótól származik. Õ hívta életre a formációt 2004 nyarán. Terve egy laza, lendületes punk-zenekar létrehozása volt, de a többi tagnak köszönhetõen kicsit más irányt vettünk, valahol a rock és punk határán evickél a banda. A fõ koncepció (már ha van ilyen) az, hogy viszonylag egyszerû, fogós feldolgozásokat tanuljunk be, amiket erõlködés nélkül, „csuklóból” játszhatunk. Így több lehetõségünk marad élvezni a zenét. Eddig bevált a dolog...

Voltak olyan példaképeitek, akik miatt hangszert ragadtatok?

Müller G.: Nekem sosem volt. De azt mindig is tudtam, hogy zenélni szeretnék. Az "ütõhangszerek", mint fõtárgy pedig adta magát, amit persze egy igen intenzív – a szüleimmel vívott – „harc” elõzött meg. Nem volt ínyükre, hogy én majd otthon fogok "csörömpölni", próbára téve tûrõképességüket. De aztán hozzászoktak hamar.

Harich G.: Voltak és vannak nagy kedvencek, bár mindegyikünknek más és más. Dávidnak abszolút a Voivod, Tominak meg a Europe volt az elsõ hatása. Gábornál nem is tudom, õ mindig nyitott volt zeneileg, hallgat metal bandákat és elektronikus zenéket is. Nekem is voltak korai kedvenceim: Queen, Guns 'N Roses, Metallica. Talán ezek a zenekarok, zenészek adták meg nekünk a kezdõ lökéseket. És talán még ilyenkor, idõsebb fejjel is megõriz ebbõl magának valamit az ember. Ez így van rendjén.

Püspöki A.: Nekem személy szerint az elsõk – édesapám által – Jimi Hendrix, Jimmy Page és Ritchie Blackmore voltak. Aztán kamaszként nagyon felnéztem Slash-re (Guns 'N Roses), talán õ volt az elsõ igazi inspiráció. Késõbb olyan gitárhõsök voltak az etalonok, mint Joe Satriani, Steve Vai és John Petrucci. Manapság rengeteg gitárostól hallgatok muzsikát, mert bárhonnan lehet csipegetni egy kis ötletet. Jelenleg a szívemhez legközelebb talán David Gilmour (Pink Floyd) áll, letisztultan érzelmes gitárjátékával.

Igaz, hogy van összefonódás a két zenekar között?

Müller G.: Zenekarunk frontembere oszlopos tagja a Cukros Bácsiknak is.

Harich G.: Igen, szerény személyem mindkét csapatban érdekelt. Annak idején kisegíteni hívtak egy koncertre a Cukrosok, mert Attila épp nem tudott velük menni. Így kerültem képbe, teljesen véletlenül, aztán ott ragadtam, megkedveltük egymást és a közös zenélést.

Hogy látjátok a mai könnyûzenei helyzetet?

Harich G.: Túl sok a zenekar, kevés a babér.
 

Püspöki A.: Alapvetõ divat manapság szidni a zenei életet. De ha azt nézzük, a modern idõknek köszönhetõen rengeteg jó muzsika bujkál szinte karnyújtásnyira tõlünk. És aki keres, az könnyen rálelhet a neki megfelelõ zenék tucatjára. Természetesen minden pénzfüggõ, de pl. egy kezdõ zenekar elõtt is sokkal több lehetõség áll, mint 10-20 éve. Gondolok itt a minõségi demo és CD felvételre, sokszorosításra, elérhetõ árú hangszerekre stb.

Mik voltak az eddigi legnagyobb sikereitek?

Müller G.: Nagy örömöt okozott, hogy felléphettünk 2004 nyarán a Sziget Fesztivál Talentum színpadán. Nagy élmény volt. Kár, hogy nem mindenhol olyan jók a körülmények (hangosítás, kontroll), mint ott!

Harich G.: Tavaly a Zentai Rockmaratonon is jó volt zenélni. 2004-ben megjelent 6 dalos EP-nk és a mostani, megjelenés elõtt álló lemezünk elkészültét is mindig sikerként éljük meg. Az igazság az, hogy már az is egy kisebb csodának számít, ha eljut idáig egy ilyen underground zenét játszó csapat, mint mi. És ezt leginkább a barátainknak köszönhetjük. De sikerként könyveljük el azt is, ha valahol írnak rólunk, hogy tetszik nekik zenénk. Sõt, talán ez jelenti számunkra legtöbbet.

Püspöki A.: Több motoros rendezvényen megfordultunk már, talán kiemelném a batinai találkozót, amihez több kedves emlékünk is fûzõdik. De két éve Solton a Zöld Kereszt vendégeként is nagyon kedves és lelkes közönséggel találkoztunk. Legutóbbi pozitív élményünk pedig a decemberi bólyi motoros találkozóhoz kötõdik, kiélvezhettünk a hazai pálya elõnyeit.

Tervek, elképzelések a jövõre nézve?

Müller G.: Túl vagyunk ugye az elsõ nagylemezünk felvételein. Most igyekszünk minél több helyen felbukkani egy-egy koncert erejéig, és bemutatni az új dalokat. Nehéz jó lehetõségeket elcsípni, de van egy "utánajárós" ügyintézõnk Tomi személyében, aki törekszik minél több koncert- vagy média-szereplést tetõ alá hozni.

Harich G.: A legfontosabb, hogy minél elöbb meg tudjuk jelentetni a CD-t. Ez lesz az eddigi legkomolyabb alkotásunk. Egy zenekar életében az elsõ igazán komoly lépés az bemutatkozó album megjelentetése, és ha minden jól megy tavaszra elkészülünk vele. A címe Divider lesz és 11 dal található majd rajta. Ezzel párhuzamosan készül egy új weboldal is, ami nemsokára elérhetõ lesz a www.solarscream.hu lapon, ahol már most hallható egy új dal.

Püspöki A.: A Cukros Bácsik nem egy tervezgetõs zenekar. Elsõsorban új számokat szeretnénk tanulni, és minél többet fellépni. Ennél többre jelenleg talán nem is vágyunk.

Mire számíthat az, aki ellátogat a koncertetekre?

Harich G.: DEPRESSZIÓ, VÉR, HALÁL!!!

Müller G.: Modern metal dalok sok dallammal és hangulattal.

 

Püspöki A.: Gyors és középtempós kétgitáros lendületre, váltakozó punk és rock slágerekre, és vidám arcokra.

Lefeküdnél-e Mick Jaggerrel, ha cserébe felléphetnél a Stones elõtt?

Müller G.: Nem hiszem, használt ruhát sem veszek...!

Harich G.: Le nem feküdnék vele semmi pénzért, az tök gáz lenne... Viszont egy laza sz@pást még bevállalnék.

Püspöki A.: Semmiképp! Nagyon nem szeretem a Rolling Stonest! Egyébként sem látnám értelmét, nem oda valók lennénk. De kérdezd a többieket is…hátha! :)